2008. dec. 3.

Elismerés vagy mi???


A sors úgy hozta, hogy 1 hétig járó képtelenné és eszetlenné is váltam :)Így az ágyamban fetrengve volt időm gondolkodni a múlton,jelenen és jövőn.

Hetekkel ezelőtt felkérést kaptunk egy cégtől készítsünk nekik adventi koszorúkat.
Természetesen örömmel vállaltunk, hiszen a november nem az esküvős szezon csúcsa :(
Tovább beszélgetve kiderültek az adatok is, Bécsbe szállítják és több száz db-ot szeretnének.
Először idiótán vihogtunk, gondolva nem nagy szám mit nekünk ( és a kezeinknek ).
Elkezdődött valami egészen abnormális dolog. Szétégetett és szétvágott ujjak, kezek, na meg több napos munka után elkészültünk.

A képek azt mutatják, hogy a műhely és a lakásom zsúfolásig tele lett dobozokkal.
Azt nem tudom, hogy vajon még hányan csinálnak külföldre díszeket, de azt tudom, hogy egy szomszédos virágkötő kolléga pont ebbe a káoszba érkezett ( láttam már munkáit, tényleg jó )
és teljesen el volt ájulva, majd azt is bevallotta, hogy legutóbbi találkozásunkkor megnézte az oldalunkat 2 órát ült előtte.
Jó érzés volt egy konkurenstől dicséreteket hallani, mert ezt itt nem szokás ugyebár!

Természetesen beleestem a suszter és a cipője esetébe, advent első vasárnapján nálunk nem égett az első gyertya, majd talán most elkészül az én koszorúm is :-)

Móni

Nincsenek megjegyzések: