Jó ízlés, rossz ízlés, közízlés; mert már mindent lehet.

Hogy is van ez? Az egyiknek szép, a másikban visszatetszést kelt.
Valamilyen ízlése mindenkinek van, olyan nincs, hogy nincs.

Részemről az egyik elvárás magammal és a szakmával szemben is az irányadás. Legtöbbször az első esküvőjére készülő menyasszony veszi fel velünk a kapcsolatot.
Ő olvassa, nézegeti, látogatja az esküvős szolgáltató cégek oldalait, ő veszi nyakába a várost, esetleg az egész országot. És többnyire ő megy el az esküvő kiállításra is.
Mindezen munkát azért feccöli bele, mert a legjobbat, az egyszerit és a megismételhetetlent szeretné. Az elvárásokat magával szemben is támasztja, de a környezet elvárása is egyre nő.

A minap olvastam, hogy már lehet rendelni imát, melyben papok fohászkodnak a legtökéletesebb esküvőért. Hmm

Kinn voltunk, mint látogatók az esküvő kiállításon, a BKK-ban. Egy kedves dekoratőr kolleganőnk vagy mondjam úgy konkurenciánk :) vitt be minket, míg a másikról az Indexen olvastam egy riporter véleményét. E két tapasztalás egyezik.
A BKKban többnyire izzadságszagot éreztem, a szó átvitt értelmében is. A dekorációkra vagyunk kihegyezve és ezen a fronton volt botrányos is. Legszomorúbb talán egy nívós budapesti szálloda, hányaveti, igénytelen, hervadt asztaldíszekkel és stílustalan virágkapuval. De meghökkentőek voltak a többszázezres menyasszonyi ruhákat kölcsönző cégek vendégváró székei. Már fotózni se volt kedvem a bélésanyagból ollóval kivágott cafatokat melyekkel leterítették potenciális vevőiknek a széket. Pedig gondolom készültek arra, hogy kiállítók lesznek. Egy-egy ilyen ruha bérleti díja több százezer forintot kóstál, nem hinném, hogy ne fért volna bele egy kis gondoskodás, egy kis igényesség.

Mi idén is maradunk a saját esküvő dekorációs kiállításunknál. Április 17-én próbálunk mutatni hagyományosat is és trendet is, komolyat is, játékosat is, egyszerűt is és ...
Nem csak egy kis standunk lesz, hanem egy egész Duna parti terasz áll a rendelkezésünkre.
Mindenkit szeretettel várunk régi és eljövendő idők menyasszonyait, vőlegényeit, barátostúl rokonostúl, szőröstűl-bőröstűl. Lesz idő leülni bele a "kiállításba", az asztalok mellé, lesz időnk válaszolni minden kérdésre, lesz lehetőség megismerkedni.

És, hogy visszakanyarodjak, próbálunk irányt mutatni, olyat is amilyen a közízlés, de olyat is ami merészebb, de ettől még szép. A jó "mintákat" mi is szívesen folytatjuk a magunk módján. A szokásokat pedig néha érdemes átgondoltan formálni.

Rita