Bordó, és még sok minden más

Gondoltam már megszólalok én is, pár gondolatot írnék a bemutatóval kapcsolatban.
Reagálnék a vívódásokkal kapcsolatban, hát az nem kifejezés arra amit hónapokkal ezelőtt
megkezdtünk.
Volt, hogy durcásan elvonulva kullogtam a kellék áruházban és csak duruzsoltam a Ritának, hogy és akkor így és úgy lehetne megoldani... és ...meg.. de .... nagyon .... stb..
Míg már csak, hogy hagyjam abba a dumálást megvettük a kelléket.
De esetekként kellett a fék, mert néha az elme elszáll, de még hogy.

Műhely vagy raktár, igen semmi esetre sem szalon ( kár )
minden vágyam egy fullos kis szalon lenne, de egyenlőre ez van.
Miután ez az egész gyűjtögetés hónapok óta tartott, volt hogy elfelejtettünk egy-két már megvásárolt kaspót vagy anyagot. De alapos leltározás után nagyon örültünk nekik.

Bordó:
Nem titok, hogy ezen is vita volt.
Fúúúúú hát ez a magyar embernek sok, erős.
De végül az erősségét az egyszerű virágokkal párosítottuk ( szegfű csillár,
pléhszív krizivel, ).
És igen ütött, odavoltak a harmadik helyezést érte el.
Drága fotósunk ( Fekete Csaba Nászriporter ) csak úgy halkan megjegyezte
egyrészt, hogy elmebetegek vagyunk másrészt pedig ennél az asztalnál nem lehet enni!
Kérdeztem miért?
- Hát mert olyan izgalmas és izgató, inkább az asztalalá bújna az ember!

Igen a lényeg megfelelt mindenki kedvére valót sikerült alkotni.

Móni