Biztos lehetne Etyeken másképp is dekorálni, mint szőlővel, parafadugóval.... de annyi lehetőség van még ebben a témakörben. Arról nem is beszélve, hogy ha egyszer az egész családjuk érdekelt a borászatban akkor még igazán helyén való is a ragaszkodás.
Nagyon örültünk, hogy mindennek ellenére azért ez a boros dekoráció mégis kicsit mássá alakult.
Eredendően a vőlegény kék-fehér kockás abroszos ötlete alapozta meg az egészet.
Kék-fehér színvilágban maradtunk a virágok tekintetében is.
Bogi bor fajtákról nevezte el az asztalokat a számozás helyett, ezek lettek a virágkoszorú közepén álló üvegek általa készített címkéi.Az ültető kártyákat is ő nyomtatta, méghozzá egyedi feliratos dugókba!
Csak a gyerek asztal nem lett bor-nevű a kisebbek a "Kölyök pezsgő" asztalnál találtak maguknak ceruzákat, színezőket.
A főasztal hátteréül a dimbes-dombos, szőlős etyeki táj szolgált.
A stílus kialakításhoz nem kellettek székhuzat, masnik, furák is lettek volna, viszont a hófehér lampionok nagyon jót tettek a térnek.
A borterasz bejáratánál egy hatalmas domb levendula illatozott, a szőlő tőkék kanyargó sorai, az ódon pince ajtó, a környék megkapó bája, a rendezvényszervező lány kedves segítőkészsége még a pusztító forróságot is feledtette.
Fura egy nyár ez, alig pár nap telt el, nézem ezeket a verő fényes képeket miközben meleg teát kortyolgatok pulcsiban.
A borospince ajtajához kopott kék kerékpárunkat támasztottuk.
Az ajtón az ifjú pár fűszernövényekből (rozmaring, levendula..) font monogramja hívta fel az érkezők figyelmét, hogy ideje lesz leparkolni mert megérkeztek a vacsora helyszínéhez.
Az ültető táblánkra grafikus rajzolta a tőkék közé Bogi és Krisztián alakját.
Mikor kész lettünk volt egy olyan érzésem, hogy mindjárt megjelenik egy francia szakács magas sapkában, fehér kötényben, letesz egy hosszú bagettet egy hatalmas sajttállal és arra buzdít üljünk már le mi is egy pohár hűvös borral ...
Rita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése