Anélkül, hogy megnevezném ezt az igen-igen felkapott esküvős helyszínt, nem mehetek el szó nélkül a látvány mellett.
Mikor először jártunk itt már belépésnél kiabált velünk a teremfőnök, hogy "Nnnnna, maguk azok!" Néztünk rá csodálkozva, hogy miért is nem köszön de láthatóan fuldoklott a dühtől.
Neki mennyivel kényelmesebb lett volna előre az asztalra rakosgatnia az italokat, de mivel mi ezt szabotáltuk így akkor kell majd mikor a vendégek itt lesznek, és az mennyivel megterhelőbb, mert sietniük kell a pincéreknek.
Az a pár kitartott minden erőszakos lebeszélése ellenében az elhatározása mellett.
Itt nem tudom pontosan hogyan történt ez ami a képen látható.
Távozásunkkor még nem volt se bor, se pillepalack.
Mikor kitettük a lábunkat megérkeztek a kollegák és láthatóan egységes kompozíciókat hoztak létre az asztalokon. Érdemes külön felhívnom a figyelmet a szódásszifonok szögének beállítására a főasztaldísz két oldalán! Fontos a szimetria, ezt mindig is tudtam.
Lenne egy további ötletem!
Ki kéne tenni előre egy nagyobb ibrikben a levest, hogy arra se keljen már várni!
Mert mi van ha valaki inkább éhes, és nem szomjas? Azonnal fogyaszthasson!
Sőt, akkor már ne feledkezzünk meg azokról sem akik nem szeretik a levest!
Miattuk legyen ott már előre a sültes tál is!
De akkor meg, hogyan venné ki magát, hogy a süti nincs ott, még a végén azt hihetné a kedves vendég, hogy arról elfeledkezett a vendéglátó! Ezt meg ugye nem lehet, szóval uccu neki, asztalra fel!
Mindez azért is praktikus mert nem kell pincér se a vacsora alatt! Ne fáradjon!
Hónapokig tervezzük, egyeztetjük a dekorációt, egy ilyen kép borzalmas csalódás.
Távozásunkkor:
Rita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése