Veszélyes munka????

A bejegyzés elolvasása után valószínű, hogy sokan egyetértenek majd velem.

Történet az idei év legdurvább ( sztem ) eseménye, legalábbis átélni durva volt.

Telefon,( nincs szám kijelzés ) felveszem a vonal túl végéről egy erős akcentussal beszélő férfi hang :
- Hálo, van maguk akik beszél orosz?
Én: - Természetesen megoldjuk ( mondtam mikor honnan is lenne, mert elég rég tanultam, mikor még kötelező volt, kicsit bántam is ekkor, hogy nem tartozott a kedvenc tananyagomhoz :) miben segíthetek?
Ő (a neve nem derült ki ): - Lesz esküvő Budapest, a pár magukat szeretné felkér dekoráció.
Én: - Nyeltem egyet, igen-igen örömmel, miről is van szó? Egyeztetés szempontjából megadna egy elérhetőséget?
Ő:- Nem, majd ő keres 2 nap múlva.

Nem keresett, már kezdem fellélegezni, hogy nem lesz a dologból semmi.
Nem így volt, 2 hét múlva újra hívott.
-Hálo, szerda déli 12 -kor az 5 csillagos szállodában találkozni akar magukkal a megbízó.
Én: - Rendben ott leszünk.

Mikor letettem a telefont tudatosult bennem és lesz a tolmács ?
Jesszus, idegesen elkezdtem az ismerőseim közül válogatni aki számításba jöhet. Természetesen senki nem vállalta.
De itthon nem néztem körül, mert csak a kedvesemet kellett megkérdeznem , neki van egy ilyen barátja.
Oké, csináljuk ,elmondtam a sztorit elkerekedett a szeme, de a lényeg , hogy igent mondott.

Eljött a nap reggel 9-kor telefon
- Hálo, ma találkozni 12-kor rendben?
-Igen, természetesen ott leszünk, visszük a tolmácsot is, kit keressünk? adna egy telefon számot?
-Nem, nem adhatok értse meg, majd én szólók, fekete terep járóval érkeznek.
-Értem,köszönöm.
-Viszlát.
-Viszlát.

A Ritát üvöltve hívtam, hogy most mit csináljunk? Kezdtem magamat egy 007 ügynöknek érezni, és nem értettem hirtelen, hogy történhet ez velem? Ja és az zab szem effekt működött!
Én nem egy veszélyes szakmát űzők ( hittem ezt eddig ), de most sikerült belecsöppenni a tutiba.
Na mély levegő, megbeszéltük, hogy visszük a pasimat, hátha?!

11.45-kor már a szálloda előtt toporogtunk, nem kis izgalommal.
Bementünk a hallba, vártunk.

És pontban 12-kor megállt az autó, kiszállt a kontakt, bejött, egyenesen felénk tartott mikor is a tolmács a halkan megjegyezte basszus...
Felkaptam a fejem jézusom fussunk, vagy esetleg, ha láthatatlanná válnánk az lenne a legjobb.
Kérdezem mi van már mondj valamit, ki ez?
Csak nyugi, nincs gáz.
Aha sztem sincs a gondolatim nem tudtak máson járni ,csak azon haza szeretnék menni!!!!!
Kit érdekel az, hogy milyen virág, milyen színű a dekor.
Na feltérképezés után, bejött a megrendelő is.
Anya a lányával, itt ért a következő sokk hatás, úgy éreztem magam mint egy rothadó, szemét telep mert, hogy ránk se néztek a közel fél óra alatt.
Mindent akartak, csodás, pompás, bjutifull, vanderfull, verifullt.
Egy ki bökkenő volt, szét akarták fúrni a szálloda éttermét.
Hívtuk a teremfőnőköt, majd megkérdezte, hogy normálisak vagyunk-e?
Persze, persze egyértelmű, csak a hülye kérdezhet ilyet.
De anya nem adta fel, náluk ez nem probléma az ő országukban, kellő pénzért minden működik.
Az lehet de itt itt vagyunk és talán nem jár érte kéz levágás, ha nem engedi meg, hogy több milliós kár keletkezzen.

A lényeg nem jutottunk dűlőre, mi nem vállaltuk a furkálást saját kárunkra.
De egy kérdés nem hagyott nyugodni még mindig, hogy kerültünk a képbe?
Megkérdeztettük, a válasz csak ennyi volt :
- Legyen elég annyi, hogy most Mi ülhetünk velük szemben, oké?

Én nem tudom azóta sem honnan, merről jöttek és hogy találtak ránk.
A tolmács és a kontakt ismerték egymást, Nektek meg legyen elég annyi, hogy jelentést kellett írniuk az esetről.

A szüleimtől elnézést kérek, mert az anyukám sírva kért, hogy oda ne menjek.
Nos veszélyes vagy nem? Ott akkor nagyon gáz volt, de a sztori egy egész estés grill partyra elég volt a barátaim körében.

Móni