Kész...

lett a jazz klub dekorálása.
Na, de mesélek egy kicsit a beszerzésekről.
Előszőr kezdtük a cipőkkel , nem is volt gond mondhatjuk sima ügy volt.
Aztán jött a kalap, na igen ez már kicsit rázósabb volt 2 boltban jártunk, a második volt a nyerő.Miután mindent levetettünk a polcról és az eladó mindent kihordott a raktárból, kimentem és a kirakatból kikértük a kalapot. Hááát én ilyenkor ideges lennék, de ők nagyon kedvesek maradtak.
Ezután jött a szivar (ezt azért képzeljétek el, két nő áll a sok szivar és cigaretta között ) hosszas tanakodás után megvettük azt is.
És a legrázósabb a táska, lejártuk a lábunkat körúton és nem találtunk, majd véletlenül benéztünk egy használtruha boltba és ott lógott! Rita utat törve azonnal lekapta, néztek minket érdekesen, mert a szokásos módón örültünk, és mikor a szatyorba raktuk teljesen nyugodtan mondtam :" Tedd nyugodtan a szivarokra" ... már nem néztem vissza milyen fejet vágtak az eladók.
A behelyezés és az elrendezés simán ment, képek lesznek majd.Szerintünk és a megrendelő szerint is ütős lett.
Hát így történt ..
Móni

..hát nem volt semmi ám a felderítés része se ennek a munkának. Napokig töltögettük le a netről az olyan oldalakat ahol bármilyen korhű dekorációs képp, cikk volt.Na és mikor már összeállt, hogy hova mi mellé mit szeretnénk akkor jött a neheze, megvalósítani azt amit olyan jóóól kitaláltunk.
Van az a mondás:"ahogy azt Móricka elképzeli!" na, ezt éreztem néha :)
A sétapálcát egy restaurátortól vettük, egy gyors licitálás és már boldog tulajdonosai voltunk egy eredeti art deco, ezüst nyelű, felújított botnak. Amúgy szerintem csodás darab, olyan jó érzés volt mégha csak egy rövidet is, de sétálni vele.
Az ezüstvégű, vésett szipka az ország másik felében lévő régiségből boltból érkezett, borítékban, még az apró bőrtokját is elkülték.Kedves megjegyzéssel az új tulajdonos számára:)
Azt mondjuk sajnálom kicsit, hogy a falak barack szinűek lettek, én nem ilyen szinvilágba rendeztem volna egy jazz kocsmát, de hát ebbe nem volt beleszólásunk, és a fal maszatolós festése se igazán korhű stílusjegy, talán ezek helyes megoldása kiemelte volna a 3 álltalunk berendezett vitrint. Így kicsit olyan lett ez a 3 "ablak" mint egy-egy 20-as évekből ittmaradt sziget.
Rita