Őszintén mondom, hogy mikor felmerült, hogy Móninak csináljunk lánybúcsút csakis sztereotípiák jutottak eszembe, mint vetkőző pasik, a belvárosban kissé kapatosan le-fel futkosó menyasszony aki idegen pasiktól gyűjtöget jókívánságot/telefonszámot/csókot (jó érzésű barátnők igénye szerint).
Nos, ezt ugye evidens, hogy nem szerettem volna. A világ legjobb szervező társát találtam meg Andiban (Ő Móni barátnője), 2 hétig éltünk forróvonalon, fülünkre tapadt telefonnal. Hogy mennyit röhögtünk ezt el sem mesélhetem, és, hogy Andi mi mindent el nem bírt intézni ezt az elején fel sem mertem volna tételezni!Mára már tudom, neki valóban nincs lehetetlen.
Első lépésben kitanulmányoztunk a neten fellelhető minden leánybúcsús leírást.
Lassan kikristályosodott, hogy van egy alapvető váz amire a feladtok épülnek. Gondoltuk ettől nem térünk el, csak rászabjuk a mi menyasszonykánkra.
A váz valami ilyesmi:
- A lánybúcsú a menyasszony számára abszolút titkos! Semmit nem tudhat, nem sejthet.
-Próbákat kell kiállnia, melyekben bizonyítja:
ismereteit és gyakorlatát az asszonysorsról,
elköteleződését a vőlegény irányt,
tudását a vőlegény múltjáról, szokásairól
hűségét barátnői iránt.
A próbák bizonyos eseteben nyílvánosan, felvállalva idegenek előtt és idegenek bevonásával zajlanak. Míg a személysebbekről a barátnők zárt közössége előtt kell számot adni.
-A menyasszony minden rosszul elvégzett feladat után büntetést kap, ez legegyszerűbb megoldásként alkohol. Így simán elérhető menyasszonyunk első félórában történő lerészegítése. Ennek sem túl sok értelme van szerintem, hiszen hosszú még az este.
-Minden jól teljesített próba után pedig vicces ajándékokat kap, ez legegyszerűbb esetben az erre specializálódott boltokban kapható ugráló fütyi, szőrős bilincs és hasonló elmés tárgyak.
-Nagy nyílvánosság előtt fogadalmat tenni.
-No és nem utolsó sorban kell egy pasi, lehetőleg egy jó pasi!
Hát nagyjából ennyi DE! innen kezdődik a lényeg.
Mert mindez megtölthető kedves, vicces és saját barátnőnkre szabott tartalommal.
Mindenkinek ajánlanám végig gondolni a menyasszony hobbiját, kedvtelését, szokásait, közös emlékeiket ... mindent ami személyes és csakis vele kapcsolatba hozható.
Ez az a pont mikor nem ciki nosztalgiázni, mert vége egy időszaknak, és áll a közhely, asszony lesz a lányból.
Nem csak a szokásos elemeket hoztuk, mint szépségkirálynő szalag (egyéni felirattal persze), limuzinbérlés ... hanem bevetettük mindent amit csak tudtunk. Ildi pl.isteni tortát (amibe belerejtette az ajándék kék harisnyakötőt) és jókívánságot rejtő szerencsesütiket sütött. Mindegyikünk A4-es oldalakra dolgozva emléklapokat készített melyet az est végén összekötve búcsúzóul adtunk át. Nem is részletezem tovább, mert Móni mindezt már részletesen megírta a múlt nyáron, itt a blogban (a post alján a "lánybúcsú"-címkére kattintva) elolvashatjátok!
Nincs az a ráfordított idő és erőfeszítés ami nem térül meg, ennek az estnek is több sírós pillanata volt, mikor begördült a limo ("ugyan mikor fogok én valaha ilyen jó kocsiba ülni"-by Móni), mikor ...... na ezeket már nem is mesélem, legyen a többi mi titkunk.
Rita
Fotó: Fekete Csaba és Szalai Mona, Nászriporter.hu
