Kreatív Esküvő Sziget

2010. ápr. 13.

Rtl Klub reggeli...

műsorába kaptunk meghívást pétek reggel 9-10 óráig.
Terveink szerint a 2010-es eküvői dekorációs trendekről beszélgetünk, majd bemutatunk néhány újdonságot.

Móni

2010. ápr. 12.

Mint egy kisgyerek a szülinapját, vagy még jobban is várjuk a szombatot! :)
Mikor kiválasztottuk a dátumot igyekeztünk figyelni az előző évek tapasztalásaira:
ne legyen húsvét - elmúlt,
ne legyen aznap óra átállítás (tavaly volt, brrrr) - nem lesz,
ne aznap kelljen ledolgozni valami ünnepnapot - ez sem zavar be idén,
és túl vagyunk már a választásokon is.
Reményeink szerint mostanra már javában 20 fok körüli a napi átlaghőmérséklet.
Háááááát, ez per. pill. még hibádzik. Adnánk már lejjebb is, csak a nap süssön szépen. Ugye ez nem is túl nagy kérés?! Szurkoljatok nekünk!

Rita

2010. ápr. 11.

Esküvő a Hemingway étteremben

"Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz,
s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy."
Ernest Hemingway

A Feneketlen tó partján fekvő étterem a híres amerikai író, Hemingway nevét viseli.
"A belsőépítészeti kialakítások az ő világát, utazásait varázsolják a romantikus fekvésű, buja, tóparti környezetbe. A fények, a gyertyás falikarok és csillárok, a kandallóban lobogó tűz az otthon barátságos melegét, vagy az afrikai tábortüzek hangulatát idézik. Természetes anyagok, meleg színek, a faburkolatok dominálnak. "
Az óriási kagyló, a fali dekorációként látható kardhal ... tovább fokozzák a vadregényes hangulatot.
A helyszínbejáráskor Anita jelezte szeretné a vízparti elemeket behozni a dekorációba, elegáns de egyszerű megoldást képzelt el. A székek banán levél burkolata kiegészítette a koncepciót.

A terasz szintkülönbsége és a nagy létszém miatt a főasztal elhelyezésére már csak a térben volt lehetőség. Ezért most először alkalmaztunk egy olyan ötletet, amit a mesebeli okos lány ihletett. Aki hozott is ajándékot, meg nem is. Volt is háttere a főasztalnak meg nem is, a légies zsinór fügöny könnyű súlya lehetővé tette a nagy fesztávolságú bambuszrúdra való rögzítését (nehéz háttér textil alatt meghajlott volna).
A főasztal mögé esett a tánctér. A nézelődők a "vízfüggöny mögé" bekukucskálva leshették meg a táncolókat.

Az ültető kártyákon, a menükártyákon visszaköszönt az este kiemelt fontosságú virága az orchidea.

A főasztaldíszbe Móni még egy aprócska vitorlást is belecsempészett a virágok közé.

Ebben a szezonban megyünk még a Hemingway étterembe, de az az esküvő nagyon más lesz! majd meglátjátok :)

2010. ápr. 6.

A nyúlon túl

A tavalyi esküvő dekorációs bemutató óta készülünk az ideire, és ez nem vicc :))
Most, hogy fogyatkoznak a napok, szinte percről percre nő a feszültség.
Hatalmas elánnal, kidolgozott részleteséggel készülünk.
A kezdeti célkitűzésünk az egyedi, kreatív megoldások mostanra abszolút teret hódítanak munkáinkban.

Ez a néhány utóbbi hét a nyúlhegyek között bevallom próbára tette a türelmünket.
Miközben konkrét kellékekért kutattunk volna, mindenhonnan kisebb-nagyobb nyulak, barikák, tojások s egyéb édibédi vackok lógtak. Aztán Móni egyszercsak azt kérdezte egy nagykerben " és mikor leszünk már végre a nyúlon túl?, hogy a hölgy ismerte-e az abszurd humor legendás filmjét nem tudom, én jót röhögtem.

A film megtekintését, csak erős idegzetűeknek .... :))

Rita

2010. márc. 30.

Lánybúcsú

Egyetlen lánybúcsús tapasztalatom van, viszont mivel ezen egyetlen esetben nemcsak vendég, de szervező is voltam gondoltam segítek ezzel a bejegyzéssel a készülődőknek.
Őszintén mondom, hogy mikor felmerült, hogy Móninak csináljunk lánybúcsút csakis sztereotípiák jutottak eszembe, mint vetkőző pasik, a belvárosban kissé kapatosan le-fel futkosó menyasszony aki idegen pasiktól gyűjtöget jókívánságot/telefonszámot/csókot (jó érzésű barátnők igénye szerint).
Nos, ezt ugye evidens, hogy nem szerettem volna. A világ legjobb szervező társát találtam meg Andiban (Ő Móni barátnője), 2 hétig éltünk forróvonalon, fülünkre tapadt telefonnal. Hogy mennyit röhögtünk ezt el sem mesélhetem, és, hogy Andi mi mindent el nem bírt intézni ezt az elején fel sem mertem volna tételezni!Mára már tudom, neki valóban nincs lehetetlen.

Első lépésben kitanulmányoztunk a neten fellelhető minden leánybúcsús leírást.
Lassan kikristályosodott, hogy van egy alapvető váz amire a feladtok épülnek. Gondoltuk ettől nem térünk el, csak rászabjuk a mi menyasszonykánkra.
A váz valami ilyesmi:
- A lánybúcsú a menyasszony számára abszolút titkos! Semmit nem tudhat, nem sejthet.
-Próbákat kell kiállnia, melyekben bizonyítja:
ismereteit és gyakorlatát az asszonysorsról,
elköteleződését a vőlegény irányt,
tudását a vőlegény múltjáról, szokásairól
hűségét barátnői iránt.
A próbák bizonyos eseteben nyílvánosan, felvállalva idegenek előtt és idegenek bevonásával zajlanak. Míg a személysebbekről a barátnők zárt közössége előtt kell számot adni.
-A menyasszony minden rosszul elvégzett feladat után büntetést kap, ez legegyszerűbb megoldásként alkohol. Így simán elérhető menyasszonyunk első félórában történő lerészegítése. Ennek sem túl sok értelme van szerintem, hiszen hosszú még az este.
-Minden jól teljesített próba után pedig vicces ajándékokat kap, ez legegyszerűbb esetben az erre specializálódott boltokban kapható ugráló fütyi, szőrős bilincs és hasonló elmés tárgyak.
-Nagy nyílvánosság előtt fogadalmat tenni.
-No és nem utolsó sorban kell egy pasi, lehetőleg egy jó pasi!

Hát nagyjából ennyi DE! innen kezdődik a lényeg.
Mert mindez megtölthető kedves, vicces és saját barátnőnkre szabott tartalommal.
Mindenkinek ajánlanám végig gondolni a menyasszony hobbiját, kedvtelését, szokásait, közös emlékeiket ... mindent ami személyes és csakis vele kapcsolatba hozható.
Ez az a pont mikor nem ciki nosztalgiázni, mert vége egy időszaknak, és áll a közhely, asszony lesz a lányból.
Nem csak a szokásos elemeket hoztuk, mint szépségkirálynő szalag (egyéni felirattal persze), limuzinbérlés ... hanem bevetettük mindent amit csak tudtunk. Ildi pl.isteni tortát (amibe belerejtette az ajándék kék harisnyakötőt) és jókívánságot rejtő szerencsesütiket sütött. Mindegyikünk A4-es oldalakra dolgozva emléklapokat készített melyet az est végén összekötve búcsúzóul adtunk át. Nem is részletezem tovább, mert Móni mindezt már részletesen megírta a múlt nyáron, itt a blogban (a post alján a "lánybúcsú"-címkére kattintva) elolvashatjátok!
Nincs az a ráfordított idő és erőfeszítés ami nem térül meg, ennek az estnek is több sírós pillanata volt, mikor begördült a limo ("ugyan mikor fogok én valaha ilyen jó kocsiba ülni"-by Móni), mikor ...... na ezeket már nem is mesélem, legyen a többi mi titkunk.

Rita
Fotó: Fekete Csaba és Szalai Mona, Nászriporter.hu