Viszlász 2010! Hurrá 2011!!!
Kellő nosztalgikus mámorban mosolyogtam végig Móni összegzését az évről.Tényleg, annyi minden történt.Sok kedves emberrel hozott össze a sors.
Azt nem állíthatom, hogy munkaszámilag a tavalyi év lett volna a csúcs, de sok más szempontot figyelembe véve mégis csak az volt.
Most tudom tiszta szívvel azt kijelenteni, hogy ez AZ.
AZ amit szerettünk volna a kezdetektől.
Nem "csak" esküvői dekorációkat készítünk, hanem egyénekre, egyéniségekre szabott egyedi rendezvény dekorációkat.
Az első évben azt mondani, hogy nincs egyforma munkánk az nem ugyanaz, mint 6 éve folyamatosan megújulni.
Felismerhetővé, megkülönböztethetővé vált a Kreatív Esküvő Szigetes stílus.
Megtisztelő, hogy mostanra már nem csak az internetről talál ránk valaki, hanem barátok, barátnők adják egymásnak az elérhetőségünket. Mondhatni családokba épültünk be idén is :) Testvérek, unokatestvérek, kolléganők ... nagy napját kísértük végig.
Fantasztikus öröm hónapok, sőt évek (!) múlva is levelet kapni, amiben megkérdezik, hogy vagyunk, mi van velünk. Mert megszerettük egymást.
Az év elejei pozsgás kezdete számunkra mindig a Mártoni Csárda teraszán megrendezett Dekorációs Bemutatónk. Büszke vagyok rá, hogy idén már a harmadikat tartottuk, és az a néhány közeli ismerős aki az előzőkön is ott volt, azt mondta, hogy évről évre egyre ötletesebbek, egyre sokrétűbbek vagyunk, egyre több a részlet és a megoldás. Kell ennél több?
Na és, hogy van az a piszok nagy szerencsénk, hogy Fekete Csaba fotózza? Nagyon hálásak vagyunk érte!
A gazdasági válság új piaci helyzetet teremtett, állandó partneri kapcsolataink sem tudtak olyan kapacitással dolgozni, mint eddig. Ezáltal több új helyszínnel is megismerkedtünk, jártuk az országot.
Az új helyek új kapcsolatokat hoztak, és ez is jó, inspiráló.
Idén először voltunk Versegen, a Fenyőharaszt kastélyszállóban. De úgy alakult, hogy mindjárt kétszer is dekorálhattuk. Egyszer bennt, egyszer pedig a kertben felépített óriási sátorban. Meglepetten nézegettük a kastély celebekkel teli képes emlékalbumát, biztos vagyok benne, hogy a kastély hangulata, a szép kert és a lakott területtől való távolsága is vonzó lehet.
Itt találkoztunk Iván Ottóval, akkor kattantam rá a blogjára, amit azóta is szívesen olvasok.
Többször voltunk a Petneházy Huszárcsárdában is, ami előtt eddig mindig csak elmentünk a Petneházy Clubhotelbe menet. Van itt egy kedves portás aki a belépőket Túró Rudival örvendezteti meg, ilyennel se nagyon találkozni máshol :) Nagyon vicces a sok nyihogó ló között bemenni.
Egy év kihagyás után újra hívtak az agárdi Pál majorba. Ahol még mindig emlékeztek ránk, pedig előtte csak egyszer dolgoztunk ott! Itt minden adott egy klassz esküvőhöz.
Van ám olyan hely ahol ez nem így van, pl a csepeli A vendéglő igazán nem esküvő specialista. De aztán a végére ott is összeszaladtak még a konyháról is megcsodálni a végeredményt mikor kész lettünk. Megmutathattuk mire képes a jól megtervezett dekoráció egy sötét, ablaktalan, kicsi teremmel.
A Tordasi Csárdában leesett az állunk az ámulattól mi nőt ki ott a földből néhány hónap alatt! Az új vezetőség fantasztikus változásokat vitt végbe.
Fent voltunk a Hármashatárhegy tetején, a Hangárban ami egy semmivel nem összetéveszthető hely. Mókus ugrál a gerendákon, és ha lenézel a lábad alatt hever Budapest.
Az IKEA-ról nekem mára már csak a Svéd nagykövetség séfjének arckifejezése marad meg örökre, mikor Móni húsgolyót kért tőle.
Boriék kedvéért felcipeltünk 80 kg kavicsot az első emeletre majd le onnan. Aztán felajánlottuk utánpótlásként egy kisfiúnak a Duna parton, aki köveket dobált a vízbe. Apuka/Anyuka meglepetten nézett :))
Szeleteltem, fúrtam, trancsíroztam almát és narancsot, faragtam ananászt és profi fűző lettem! Felfűztem több mint 10 kg lime-ot damilra, akkor még azt hittem annál jobban nem ragad semmi.
Pedig igen!
A marshmallow!
Amit először próbáltam cérnára, próbáltam drótra, próbáltam vékony tűvel, vastaggal, tű nélkül, míg végre eszembe jutott, hogy olaj kell hozzá.
Minden egyes pillecukor előtt olajba kell mártani a tűt! Fini!
Ezek után orchideát fűzni már csak egy gyenge ujj gyakorlat volt.
Ha jól számolom tuti bekevertünk idén is egy kádnyi hidrozselét. Színeset és átlátszót, gömbölyűt, kocka és szilánk formájút, mert "nem lehet megunni, ez az amit nem lehet megunni" :)
Megtanultam bojtot csomózni, hááát most mit is mondjak, csak az első tíznél volt vicces. Le is vontam azt a következtetést, hogy kis darabszámig minden kreatív, aztán már kínai munka.
Hol világítótoronyért zaklattuk a kellékes boltokat, hol 15 egyforma kiwi színű teás kannára fájt a fogunk. Hogy minek valakinek ennyi kanna? Muszáj volt! Alíz és Andris kedvéért egyszerűen muszáj volt! :)
A több mint 30 méter hosszúságú zsinórfüggöny összevadászása minden fellelhető helyről is okozott némi fejtörést.Ezeket először tavasszal Aniták főasztala mögött használtuk a hátteréhez.
Érdekes, hogy kétszer voltuk a feneketlen tó partján a Hemingway étteremben és mind a kétszer kagylós, vízpartos volt a dekoráció.
Visszatért az első év állandó szalvétahajtogatási őrülete, csak idén már a zsebes volt a trend (a teáscsészés mellett persze), amibe hol fénykép, hol virág, hol menükártya került.
Halomba, értitek? rommá! törtem ember nagyságú vázákat és kisebbeket is. Az üveg nem volt a barátom. De a legrosszabbul mégis Móni járt akinek a legutolsó esküvőn szétvágta egy szilánk az egész tenyerét.
Szép kihívásaink, örömteli munkáink voltak. Barackos, szíves, nagyon színes és visszafogott pasztell ... esküvő. Nem sorolom tovább mert tuti még a végén valaki kimaradna.
És most már fúrja az oldalam a kíváncsiság,
milyen leszel 2011?
Rita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése